Valamiért nekem ez a regény korábban kimaradt és egy karantén kellett hozzá, hogy pótoljam a hiányosságomat. Viszont jobb később mint soha, mert hát nagyon nem bántam meg, hogy végül a kezembe került annak ellenére, hogy azokat is teljes mértékben meg tudom érteni, akik negatívan nyilatkoznak erről a könyvről.
Egy egyszerű nyelvezettel megírt filozófiai-lélektani alkotásról beszélünk, ahol a regény, s benne a szereplők az irodalom szülöttei. A szerző kibeszél a regényből, röviden filozofálgat s maga is bevallja: szereplői nem élő emberek. A több apróbb filozófiai gondolat mellett a két fő szál Nietzsche örök visszatérése és Parmenidész elmélkedése.
A könyv alapjn film is készült Daniel Day-Lewis főszereplésével
Amikor Kunderánál bölcselkedésről beszélünk, ne az akadémiai filozófiára gondoljunk! Nem filozófiai érvelésekről van szó, sokkal inkább a már említett filozófiai gondolatok szépirodalmi továbbgondolásáról. Így eshet meg, hogy a nietzschei örök visszatérést Kundera az új bolygókon való újraszületéssel és az előző életekre való emlékezéssel gondolja újra, amely nyilvánvalóan szépirodalmi megközelítése ennek a Nietzsche által is szörnyen nehéznek nevezett gondolatnak.
Parmenidész gondolatai olyannyira hangsúlyosak, hogy filozófiájának szépirodalmi továbbgondolásából született meg maga a cím is. Bár Parmenidész monista volt, Kundera a dualista kozmológiáját hangsúlyozza, amely a halandók vélekedésének státuszára tarthat igényt. A témával kapcsolatban sokat idézett részlet a szerzőtől, miszerint
Parmenidész "úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyű? (...) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül." Akkor hát mit válasszunk, a nehezet vagy a könnyűt? - teszi fel a kérdést Kundera és Parmenidész...
A regény főszereplője, Tomás nem képes a monogámiára, ugyanakkor igényli a gyomorkorgásban született Tereza szerelmét. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem se veled, se nélküled kapcsolatról van szó, mint ahogy a harmadik fél, Sabina jelenléte sem szerelmi háromszöget feltételez. Kunderánál minden sokkal árnyaltabb annál, mintsem elsőre gondolnánk, hiszen ahogy Tomás nem tud szabadulni poligám természetétől, úgy áldozza be egész életét Terezának.
Az olvasó számára egészen ismerős motívumok jelenhetnek meg mind Tomás, mind Tereza, mind Sabina életéből, s bár az a adott helyzetben történő reagálások is felettébb emberiek, a befogadó nem tud szabadulni az álomszerű atmoszférától, az álom az álomban valószínűtlen kifinomultságától, a mindennapi életben jelen lévő senki által közvetlenül nem megtapasztalható tartománytól, amely végigkíséri az életet.
A lét elviselhetlen könnyűsége azon könyvek közé tartozik, amiket többször kell elolvasni. Nem amiatt, mert érthetetlen lenne, hanem amiatt, hogy néha emlékeztessük magunkat: "csak az a nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van."
(A Kundera életművet az Európa Kiadó gondozza.)
