Az első évadot végignézve egy szóval úgy jellemezném Morgan Freeman istenkeresését, hogy elbűvölő. Esetleg úgy, hogy magávalragadó. Korábban már írtam arról, hogy - véleményem szerint - Morgan Freemanben megvan az isteni szikra, amit mérhetünk akár Oscar-díjban is, de inkább valami mérhetetlenre lenne ildomos utalni ezzel, valamire, ami túlmutat az anyagi világon. Hívhatjuk bájnak, tehetségnek vagy karizmának, a lényeg, hogy az Oscar-díjas színész ugyanúgy képes megnyerni azt a nézőt, aki otthonosan mozog a világ vallásaiban, mint azt, akit annyira nem is érdekel a téma. Ezt érezhették a National Geographicnál is, mivel az Isten nyomában Morgan Freemannel című műsor
nem lett mélyen filozofikus, nem szolgál új, megdöbbentő információkkal, sőt, helyenként elnagyolt és felületes. És mégis működik.
A 2. évad esetében nagyjából ugyanarról beszélhetünk, mint az elsőnél. Egy-egy részt ahogy korábban, úgy most is egy-egy adott tematika köré csoportosítanak a készítők. Az eddig leadott három részből volt szó a mennyről és pokolról, a kiválasztottakról és Isten bizonyítékáról is.
Azon túl azonban, hogy Morgan még mindig elbűvölő, kezd kissé lapossá válni ez az istenkeresés.
Bár valóban minden rész egy adott témát jár körül, ezek a tematikák kezdenek kicsit egymásba csúszni. Nincs sok különbség például a kiválasztottakra épülő rész és az isteni bizonyítékok felkutatásának felvonultatása között, ahogy a pokol és a gonosz bemutatása is kézen fogva jár. Ezzel persze nem lenne gond, ha egy adott momentumban jobban elmélyedhetne az embert,
a (mély) filozófiai kérdéseket elkerülése azonban felületessé, és így hosszútávon már unalmassá teszi a sorozatot.
Néha ráadásul érezni némi akaratlan önismétlést is, amihez azért fiatal még a sorozat.
A problémát ott látom, hogy míg az első évadban mindig adtak arra a készítők, hogy legyenek megszólítva természettudósok és teológusok, addig a második szériában fájóan kevés szerepet kapnak a témába illő kutatási eredmények. Amit megértenék, ha a műsor az egyszeri amerikai farmerhez szólna, az azonban minden előítélet nélkül kijelenthető, hogy nem ez a társadalmi réteg az elsődleges célcsoport. (A majd egy órás részeket figyelembe véve a második évad esetében pedig már biztosan nem.) Ha azonban ezzel tisztában vannak a készítők is, akkor muszáj lesz újítani valamit, a dolog ugyanis kezd egy kicsit ellaposodni.
Ennek ellenére az biztos, hogy én ki fogok tartani Morgan mellett, azt pedig csak remélni tudom, hogy a készítők egy kicsit felturbózzák majd a következő részeket.
(Hogy mikor és hol látható a sorozat, a fenti Port.hu-s adatlapon megtalálható.)
Ha tetszett a poszt, lájkold Facebook-oldalam.
