Valóban nihilista lenne a buddhizmus? A buddhisták tényleg a lélekvándorlásban hisznek? Minden buddhista vegetáriánus? Kérdések, melyekre sokszor hibás válasz adatik. A buddhizmus ugyanis a legkevésbé sem nihilista vagy pesszimista, követői pedig nem a lélekvándorlásban, hanem az újraszületésben (és nem újjászületésben) hisznek és sok olyan buddhista van, aki nem vegetáriánus. Öt gyakori tévhit a buddhizmusról.

Nagyon nehéz röviden és általános érvényű igazságokban beszélni a buddhizmusról, rengeteg ága, iskolája, filozófiája van ugyanis ennek a keleti szemléletmódnak, ráadásul ezek az iskolák a laikus szemlélők számára sokszor akár még ellentmondásba is kerülhetnek egymással.

Aztán, hogy mindez hogy csapódik le a közvélekedésben, az már más kérdés. Mivel magam is sokszor találkozom félreértésekkel, vagy félreértelmezésekkel, gondoltam összeszedem az öt - szerintem - leggyakoribb tévhitet.

1. A buddhizmus nihilista/pesszimista

Hála a jó égnek, azért ez a vélekedés talán mára már kihalóban van, én is csak inkább olyanoktól hallom, akik izzadságszagúan próbálnának fogást találni a buddhizmuson, mivel úgy vélik, az egész csak a "Sátán műve", hogy elterelje a hívőket az igaz útról. Amellett, hogy ez nyilvánvalóan eget rengető ostobaság, még némi félelemmel vegyes, frusztrációval kevert rosszindulatot is vélek felfedezni az ilyen megjegyzések mögött. Az viszont kétségtelen, hogy nemcsak ilyen megfontolásból szokták pesszimizmussal vádolni a buddhizmust. Gondoljunk csak bele, már Nietzsche is hasonlóakat mondott róla, pedig őt aztán tényleg nem lehet vallási fanatizmussal vádolni.

De mi az oka annak, hogy vannak, akik a mai napig ilyennek látják a buddhizmust? Nos, ha a rossz szándékú feltételezéseket nem vesszük figyelembe, akkor a válasz valahol a felületességben és a korai, nem túl pontos fordításokban, illetve magyarázatokban keresendő. Hát persze, hogy a "lét szenvedés" kijelentésre én is azt mondanám, hogy ez a pesszimizmus netovábbja, a Buddha azonban ilyet sosem mondott. A Négy nemes igazság első igazsága ugyanis arról szól, hogy "van dukkha". Ezt a dukkhát szokták szenvedésnek fordítani, amely így nem teljesen pontos.

A Buddha egyébként több szenvedésfajtát is megkülönböztet az aggodalomtól kezdve a fizikai fájdalmon át a betegséggel kapcsolatos állapotokig.

Van tehát különbség a "lét szenvedés" és a "van dukkha" között, utóbbit egy kicsit mai nyelven megfogalmazva talán úgy is el lehetne magyarázni, hogy a "létbe bele van kódolva a szenvedés". Ha azonban valakinek még ez is túl pesszimista lenne, az nem olvasta végig a Négy nemes igazságot, amelynek éppen az a lényege, hogy van kiút ebből a szenvedésből, és a Buddha el is mondja, hogy milyen ösvény vezet ehhez a kiúthoz. 

2. A buddhizmusban van lélekvándorlás

Talán ezen a területen van leginkább kavarc a fejekben, a buddhizmusban ugyanis nincs lélekvándorlás, tekintettel arra, hogy a Buddha tanítása szerint nincs végső abszolútum, amit a hindu filozófiában úgy neveznek, hogy átman. A buddhizmus tana tehát az anátman, vagyis csúnyán magyarítva átmantalanság. Ha pedig nincs végső lélek, akkor nincs is mi vándoroljon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a buddhizmusban ne lenne újraszületés (szándékosan nem az újjászületés szót használom, hiszen az is feltételezné, hogy valaminek kell lennie, ami újjászületik), csak azt is fontos megérteni, hogy ez az újraszületés nem csak a halálunkkor "jelenik meg", hanem életünk minden egyes pillanatában érvényes.

3. A Dalai Láma a buddhizmus első számú szerzetese

A Dalai Láma kvázi a buddhizmus manifesztációja. Gyakorlatilag, ha kimondjuk a buddhizmus szót, lelki szemeink előtt ő jelenik meg, szinte eggyé vált vele. Sokan úgy is gondolják, hogy ő az, aki az egész vallást/filozófiát/szemléletmódot irányítja. Ez pedig nincs így, bár kétségtelen, hogy minden buddhista (de nem csak buddhista, minden spirituálisan érzékeny ember) odafigyel arra, amit a Dalai Láma mond vagy tesz.

Sőt, valójában még ez sem állja meg 100 százalékosan a helyét, de ebbe most ne menjünk bele. A lényeg, hogy a Dalai Lámát (a 14-et, Tendzin Gyacot pedig különösen) mély megbecsülés övezi a világban mindenhol, arról azonban nem szabad elfeledkeznünk, hogy a buddhizmus más-más útja van jelen például Japánban vagy Thaiföldön, ami azt is jelenti, hogy ott más-más mestereket és megvalósítókat követnek a gyakorlók.

4. A karma olyan, mint a sors

A karma eredeti jelentése mindössze annyi, hogy tett vagy cselekedet. A buddhizmusban ez annyiban módosul, hogy itt csak a szándékolt tettet nevezzük karmának, vagyis maga a szándék jut hangsúlyos szerephez. Aki magáról a karmáról szeretne többet megtudni, annak Cser Zoli e témába vágó videosorozatát javaslom, Zoli itt ugyanis mindenre kiterjedően kivesézi a témát. Arról külön tanulmányt lehetne írni, hogy hogyan látja egy átlagos nyugati, illetve keleti ember a sorsot és a karmát, de én most csak egy valamit szeretnék kiemelni. Ahogy az az Angulimála Szuttából is kiderül, a karma megváltoztatható. Nincs eleve elrendelés, nincs olyan, hogy "ez a te sorsod". Nagyon leegyszerűsítve: amit beleraksz az életbe, azt vissza is kapod...

5. A buddhisták mind vegetáriánusok

Sok vegetáriánus buddhista van, de nem mind az. (A tibetiek például bajban is lennének, nem sok búzamezőt látni arrafelé...) A Buddha a követőinek nem tette kötelezővé a húsmentes étkezést. Mivel a szerzetesek pénzt nem kezelhetnek (ezért is nevezik őket bhikkhunak, vagyis koldulónak), adományként csak ételt fogadhatnak el, amit nem volt ildomos visszautasítani. Gondoljunk csak bele: a régi időkben nem lehetett tudni, mikor érkezik újra felajánlás. Hosszabb meditációk alkalmával vagy elvonulásokon persze minden gyakorló törekszik a húsmentes étkezésre, a mindennapokban azonban ez már korántsem egyértelmű.