A címben feltett kérdésre egy határozott igen lehet a válasz, ha előtte definiáljuk, hogy mit is értünk terápián. A terápia szót ugyanis ma már inkább az orvoslással kapcsolatban emlegetik a legtöbbet, a görög therapeia kifejezés viszont gondoskodást is jelent. Az antik görög világban például filozófia alatt nem csak azt értették, hogy nagy elmék gondolkodtak a világ nagy kérdéseiről, hanem azt is, hogy nagyjából annak megfelelően éltek. (Talán a legjobb példa erre a sztoicizmus.)
Vagyis a filozófia sokkal inkább egy mindennapi tevékenység is volt, amely segített az életminőség jobbításában.
Ma a filozófiát sokan úgy képzelik, hogy ez valami nagyon elvont dolog, amiről akadémikusok vitatkoznak. Valóban van egy ilyen nagyon fontos része a filozófiának, ugyanakkor jó ha tudjuk, hogy nem csak ebből áll, hiszen minden ember keresi az értelmet az életében. (Persze ettől még nem lesz mindenki filozófus.)
Nagyjából e gondolatmenet alapján, és a gondoskodást előtérbe helyezve akalultak ki különböző terápiás módszerek, így például a művészetterápia, a filoterápia és a biblioterápia. Fontos megjegyezni, hogy ezekben az esetekben nem pszichoterápiáról beszélünk, bár kétségtelen, hogy az ilyen bölcsességhez vagy művészetekhet köthető foglalkozások jó kiegészítői lehetnek az orvosi praxisoknak.
A filozófiai praxis
A filozófia például több módon is tud segíteni. Amellett ugyanis, hogy temészetéből adódóan eléggé jól tud kérdezni, a logikának is otthont ad, aminek eredményeképpen képes új kapukat megnyitni az emberek gondolkodásában. Aztán ott vannak a nagy filozófusok gondolatai, amelyek segíthetnek elhelyezni magunkat a világban, vagy egyszerűen csak leírni a világot, amelyben élünk. Ezeket a módszereket és gondolatokat használja fel a filoterapeuta, hogy segítse páciensét. Bár Magyarországon nem túl elterjedt és nem is túl ismert a filozófiai praxis, elméletben egy létező tanácsadási szolgáltatásról beszélünk, melyet egyetemen tanítanak (már ha indul ilyen szak vagy továbbképzés).
A köztudatban talán inkább Yalom Schopenhauer-terápia című könyvéből lehet ismert, melynek története egy csoport, egy pszichoterapeuta és egy filozófiai tanácsadó körül forog.
Biblioterápia
Egy kicsit jobb helyzetben van a biblioterápia. Némileg ismertebb is: több helyen tartanak foglalkozásokat és több helyen is tudják képezni magukat a szakemberek. A biblioterápia általában a könyvtárossághoz köthető s magában foglalja azt az egyszerű tevékenységet is, hogy a könyvtáros (terapeuta) releváns olvasnivalót ajánl a "páciens" hangulatához és érdeklődési köréhez mérten. Ez azonban csak egy kis szelete a terápiának, amelynek lényege, hogy a benne résztvevők egy könyv vagy novella alapján beszéljenek saját élményeikről, érzéseikről.
De vajon mi történik, ha ötvözzük e kettőt s csinálunk egy - jobb név híján - filobiblioterápiát? Nos, nagyjából az, ami a fentiekből logikusan következik. Az alap egy könyv vagy rövidebb szöveg, ami lehet primer filozófiai irodalom is, de sokkal szerencsésebb, ha irodalmi műről van szó. (Az már csak hab a tortán, ha olyan művet találunk, amely filozófiai gondolatokat is tartalmaz, vagy a filozófia és irodalom határán mozog. Ez elsőre talán macerásnak tűnik, valójában azonban nem egy olyan filozófust ismerünk, akit íróként is számon tartanak [például Nietzsche vagy Sartre], s nem egy író fejteget filozófiai gondolatokat műveiben [Kundera, Dosztojevszkij]).
Van tehát egy szöveg a kezünkben, melyet aztán egy találkozón kibeszélünk.
A mű kataliztorként szolgál arra nézvést, hogy beszéljünk élményeinkről, érzéseinkről, saját helyzetünkről a világban, plusz arról, hogy a benne szereplő vagy a hozzá kapcsolódó filozófiai gondolatok segíthetnek-e felülkerekedni mindennapi nehézségeinken.
Ilyen értelemben tehát nem csak hogy lehet terápia a filozófiából és az irodalomból, de nem lehetetlen ötvözni sem a kettőt. Személyes tapasztalatom alapján pedig a dolog működik. Már vagy öt online alkalmon vagyok túl a csoporttommal, s most készülünk az első személyes találkozónkra Budapesten. A tapasztalatok pozitívak, a foglalkozások jobb esetben egyszerre zajlanak értelmi és érzelmi síkon.
És hogy kinek ajánlott? Nagyjából minden kereső és nyitott embernek. Nincs szükség előzetes tudásra, ezek az "ülések" nem egyetemi szemináriumok. Bár az vitathatatlan, hogy az adott téma iránti érdeklődés sokat tud dobni a motiváción...
